Megcsaltál? Hát megcsallak én is. Egynek hittelek, mégis kiderült rólad, ezer arcod mindenkihez fordul, ki magáénak hiszi.
Vegyük kezünkbe saját Igazságunkat, kedves Szeretők!
Nézzük meg jól, mérjük meg minden pontját: dereka szűkét, csípője széltét, magasságát, súlyát, keble dússágát, vizsgáljuk meg jól szeme színét, mosolya széltét. Hát, nem gyönyörű nő?
Most pedig forduljatok oda, és kérdezzétek meg barátotok véleményét igaz szeretőtökről, és ne csodáljátok, ha keskeny derekát szélesnek, hosszú lábát rövidnek, kék szemét zöldnek látja. S meglep titeket, hogy szemérmetlenül hozzáteszi még, hogy ő úgy szereti.
Azonban várjatok, mielőtt egymásnak esnétek! Helyette forduljatok inkább a saját Igazságotokhoz, és tőle kérdezzétek meg: ki vagy te?
Legyetek óvatosak, mert kétszínű az Igazság… sőt! Három-, négyszínű, az összes szín táncol rajta – így próbálja fakó bőrét eltakarni. Persze ebből a színpompából végül mindenki csak a maga kedvencét emeli ki.
Kényes egy kurtizán az Igazság. Csak finom és drága csipkét hajlandó hordani, selymesnek gondolt bőre nem tűri meg a durva posztót. Belenyúl a tárcátokba is, és észre sem veszitek, hogy pénzeteken vett holmiját már más ágyában veteti le.
Most pedig az Igazságra haragszotok? Ne tegyétek, mert hálátlan szerepet játszik ő, a sarkok hercegnője.
Igen, eladja magát: pénzért, szép szóért, mások életéért; de furcsamód végül olybá' tűnik, mintha mindent akarata ellenére, magán kívül tenne. Lássátok: senki nem kéri, de párbajt vívnak érte, és ezzel a nagyképű mondattal kísérik nagyképű tettüket: "Tegyünk igazságot!" - és tétként felteszik rá vagyonukat, családjukat, életüket.
Én azonban átlátok rajtad. Gyűlölöm már szemed, gyűlölöm már mosolyod, és gyűlölöm, hogy még most is simulsz, most, mikor már nem kérlek rá.
Hiszen rólad papolok, Igazság! Nézd, nevetségessé teszem magam mindenki előtt, pálcát török a fejed felett én. ?Én szolgáltatok igazságot te rólad, te ellened?
Te, te, megint csak te. Nem tágítasz, nem akarsz, nem tudsz lekopni rólam, rólunk, senkiről.
Megcsalsz mindannyiunkat és elmész, de itt hagyod bennünk egyetlen gyümölcsöd, melyet foganni bírtál, a vérbajt. Áldatlan kapcsolatunk kínzó maradványában is csak téged látunk Igazság, tökéletes lényed akkor is ott van, mikor te már más ágyát melegíted.
Hogy megbolondultam volna? Nem, nem gondolom. Épp, hogy sosem éreztem magam még ennyire józannak. Őrültnek gondoltok, de valójában csak hisztek abban, akit szerettek. Szeretitek, így hát mi sem érthetőbb, mint hogy félitek látni azt, ami a tökéletes arc mögött van.
Nekem is fáj a felismerés, de döntöttem: elhagylak Igazság. Elhagylak, mert igazságtalan vagy. Feldaraboltad lelkedet, eladtad részeit, és most mindannyian magunkénak hisszük az egészét. Nem csak szeretőiddel vagy igazságtalan, de igazságtalan vagy saját magaddal szemben is.
Ott hagylak Igazság az út szélén, nem nézek vissza, és nem nézem végig, hogyan pazarlod el aprópénzért rongy testedet.
Helyetted inkább új szeretőmhöz megyek, az űrhöz, melyet magad után hagytál. Nincs édesebb az igazságmentes szabadságnál. Súlytalan hidegsége bizsergetően új érzésekkel lep meg.
Ilyen szerelmet kívánok nektek is. Kiforratlan, alaktalan új szeretőt, akit naivan ölelhettek magatokhoz; nem látjátok szeme színét, mert nincs annak még fénye, mely irányt mutatna; nem érzitek hája súlyát, mert terhetlen; és nem tudjátok korát, mert bőre érinthetetlen.
Az én új szeretőmben nem él még a pártos igazság, nem köt még nyakamra pórázt - nem vagyok még az övé, és ő még nem az enyém.
Bolond azonban közületek az, aki elhitte egy szavamat is, és már tépte is széjjel igazságról írt szép szavait - mert újra figyelmeztetlek titeket: új szeretőtök ölelése bár bizsergetően hideg, hűssége mindössze egy pillanatig fog tartani. Odabújtok hozzá, felmelegítitek, és ő kérlelni fog, hogy "még, még!" - és ekkor veszitek észre a csipkét, melyet kedvetekért vett fel, és a túl vastag rúzst, mellyel az ajkai helyén lévő űrt akarta feltölteni, és ekkor látjátok meg, hogy Ő is az Igazság!
Mert az Igazság démon, mely belétek költözik, és hiába nyertek új testet, arcot vagy lelket, ő megtalál, és megfertőzi elméteket, hogy sose láthassatok tisztán, hűsen, naivan - de mindenek felett -, szabadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése