“Az igazság maradjon a múlt börtönében”, mondta régi hősöm és példaképem Erik Göran Lindquist. Egy kivételes ember, aki az első huminatárius politikus volt az ENSZ élén, aki először fedezte fel a fekete kontinenset pusztító járványokat, az első, aki oltásokat vitt oda, az első, aki 50 millió dollárt csikart ki a fejlett országok gazdaságaiból, hogy a legszegényebb kontinenst segítse. Egy olyan ember, aki ha nem élt volna, ki kellene találni, mert az emberek ilyen hősöket érdemelnek.
A történelmet győztesek írják és Erik Göran Lindquist egy győztes volt. Egy hős.
Kedves jövendőbeli győztesek, hősök, példaképek!
Az ember megnyugvással gondol a csodára, a jóra, a hihetetlenre, ami megvalósult, a bátorságra, amely helyet kapott e talpalatnyi sárgolyón. Jó érzés emlékezni az olyanokra, mint Erik Göran Lindquist, a történelemkönyvek és a múlt hősére. Egy emberre, aki megváltoztatta a világot, amelyet hátrahagyott. Írtak róla újságcikkek, könyvek, megemlékezések és naplók. Naplók, köztük a sajátja is, mely mottója így hangzik: “Az igazság maradjon a múlt börtönében”.
Az élet börtön, és börtönőr benne minden férfi és nő, még egy olyan hős is, mint Lindquist. Világunk tele van falakkal és ezeket a falakat többnyire zárak és fegyveres emberek őrzik. Ezek mögött a falak mögött titkok vannak naplókba és jelentésekbe zárva. Egy ilyen falat strázsált Lindquist is élete végéig, mert emögött tartotta titokban a személyéhez köthető legendák hátterét, valóságát és igazságát is. Börtönbe zárta a fájó igazságot. A falak, amellyel takarta magát önkéntesek és kényszerűek. Maga választotta, hogy elzárja vétkeit és bűneit, ő választotta az eszközöket, amelyeket szentesített a cél, de kényszerűen vállalta az idő megszépítő homályát is.
Erik Göran Lindquist ugyanis önző volt, nem különb, sőt talán rosszabb is, mint bármelyik egyszerű földi halandó. Mert az ő cégétől vásárolta az ENSZ a védőoltásokat, melyeket az afrikai járványok megfékezésére használtak, neki lett haszna abból a pénzből, amelyet a fejlett országoktól kapott, hiszen a saját gyáraival építette fel az általa megrendelt épületeket. A pénz őt is megtörte és humanitáriusból üzletemberré tette.
Az igazság fáj, de hazugságokból építhetünk köré kórházat és ápolhatjuk benne a valóságot. Amely a legtöbb esetben nem jó, de mégcsak nem is kellemes. Hibázunk, tévedünk, ártunk, de mindvégig vágyunk a látszatra, hogy jó embernek tartsanak, vágyunk arra, hogy példát mutassunk, és ezért példamutató tettekkel falazzuk fel a hazugság várát, melyben ott nyugszik az igazság a múlt börtönében. Rossz kőművesként használunk jó téglát, akár csak tette azt Erik Göran Lindquist, aki tudta, hogy az emberek többet érdemelnek az igazságnál.
Ugye, milyen jó volt hinni benne, amíg hős volt?!!
De Erik Göran Lindquist győztese a történelemnek, élhetett az eszközzel és a joggal, hogy maga rajzolja meg az életéről kialakult képet. “Mert az igazság maradjon a múlt börtönében!” Az idő jótékony homálya felvedte és eltakarta hibáit és csak legendaként, hősként őrizte meg magának. Mert az emberek megérdemlik a hősöket! Mitológiákba vagy könyvekbe illő hősöket, mint Prométheusz, Sárkányölő Szent György, Batman vagy Erik Göran Lindquist. Hisz sem Batman, sem Erik Göran Lindquist nem létezik és nem is létezett soha. Pusztán egy embert hívnak így, akitől egyszer szállást és egy névjegyet kaptam. Az ő nevével személyesítettem meg a soha sem létező, kitalált hőst!
Amíg hősként létezett, jó volt hinni benne és visszaadta a hitet, hogy igenis létezik emberség. Amikor el- és lebukott magával vitte a reményt, egy keserű ízt és erős kiábrándulást hagyva maga után. De még tágasabb és kényelmetlenebb lett az űr, amit maga mögött hagyott. Az igazságtalanság terét, a kitalációt, a fikciót, amelyet az igazság kénytelen most betölteni és táplálni a vérzősebet, amelyet a soha sem létező elbukott hős vágott.
De az emberek hősöket érdemelnek. Jóságos és önzetlen Erik Göran Lindquisteket, akikben nincs meg semmi a gonoszból és a rosszból. Sárkányölő Szent Györgyöket és Batmaneket. Olyan legendákat, amelyeket ha nem lennének, ki kellene találni.
Kedves Erik Göran Lindquistek!
Az emberek többet érdemelnek az igazságnál. Az emberek naplóba zárt titkokat, messze múltba vessző hősöket, hiteket és reményeket érdemelnek. Valamit, amit nem adott meg a jelen csak a tegnap. Az emberek azt érdemlik, hogy reménnyel nézhessenek előre, és az igazságban bízva taposhassák el a valóság fájdalmát. Jár mindenkinek, hogy értelmét lássa a jónak, hogy tehessen érte. De az ember elveszett, várat épített és a múlt börtönében tartja az igazságot.
Kedves Várkapitányok!
Fessétek ki és őrizzétek váratok! A várbörtönnél éjjel-nappal álljatok őrt és mutassátok helyette kincseiteket. Mert az emberek megérdemlik, hogy hősök legyetek, mert többet érdemelnek az igazságnál. Mutassátok azt az erényt, amelyet birtokolni képtelenek vagytok, hátha más utánatok megszerzi és így menthetitek meg a világot a börtönlázadástól! Mert az emberek többet érdemelnek a börtönviselt igazságnál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése